2017. július 24., hétfő

Óda a lustaságról, avagy már csak két fejezet van hátra

Sziasztok!

Igen, végre ejutottam odáig, hogy a már több éve hűen írt sztorim végéhez közeledem. Viszont egyszerűen valamiért nem jönnek a betűk úgy, ahogy akarom. :D Látjátok, most is ezt írom ahelyett, hogy azzal foglalkoznék...

Az utolsó két fejezet igen fontos, mert le kellene zárni a szálakat, de közben mégis hagyni egy kis rágcsát, hiszen tudom, hogy mit akarok a következő "kötetben". Nagy kérdések lebegnek a szemem előtt, mégis úgy érzem, hogy a fejem jelenleg elég üres. Legalább akkora dilemma ez, mint az első oldal, az első fejezet, meg az első három fejezet. Számomra tökéletesnek kell lennie és valahogy rávennie az olvasót, hogy tovább akarja olvasni, hogy kíváncsivá tegye az olvasót még többre az én kis világomból.

Erről azért nem a történetes blogomon írok, mert nem a következő rész és nem akarom azokat, akik még követnek és akiknek nem merültem a feledés homályába, átverni, hogy ITT A FOLYTATÁS. Hát nem. Még érik, és örülök, hogy érik, mert ez azt jelenti, hogy valami jó is kisülhet belőle. Fecsegek itt össze-vissza ahelyett, hogy folytatnám, mi? :D

Greta és Nicolas kapcsolata olyan számomra, mint az évszakok. A nyár, ami tele van élettel és újdonsággal; az ősz, ami egy kicsit elhal, megérik; a tél, ahol minden erőt gyűjt, hogy majd tavasszal újjászülethessen. Talán többet érzek irántuk, mint amit közölni tudok. Greta kicsit hasonlít rám. De ez a természetes, hiszen minden mindenki rak egy kicsit magából a főszereplőjébe. Talán Greta inkább olyan, amilyen én igazából akarok lenni. Nem tudom, vegyes érzelmeim vannak. Nicolas pedig a segítő jobb, aki jelen van és jelen is akar lenni a legvégső pillanatig és tovább. Így vagy úgy. Ez részletkérdés.


Jelenleg ez a szám megy ismétlésen a háttérben és azt hiszem, meg kell néznem ezt a filmet, hátha kapok valami ihletet ebből a képi világból. Nem mertem megnézni ezt a videóklippet, mert nem szeretek igazán előzeteseket se nézni, de ez a kezdőkép megfogott. Meg végre egy új zene a repertoáromban. Remélem, hogy adni fog valami löketet.

Találtam egy jó lehetőséget, amire augusztusig van a határidőm, így van egy időpont, ami ösztönözhet, de még így is egy tragikomédia az összeszedettségem. Nos, azt hiszem, az elfecsérelt szavak után visszamegyek a Wordbe és próbálok valamit összehozni. Pedig már alig várom, hogy mi szólnak majd az olvasók a végéhez... :D

Szép napot!

B. W.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése